Géza, I., Magnus (†1077. ápr. 25.): magyar király (ur. 1074-77). - I. Béla legidősebb fia. Synadene gör. hgnővel kötött házasságából született Kálmán és Álmos. Apja halála után, mikor a ném. birod. segítségével trónra ültetett unokaöccse, Salamon lett a kir., ~ Mo. K-i felében, apja hg-kori tart-ában, dukátusában tartózkodott. Békés, engedékeny természet volt, aki kereste volna a visszavonulást továbbra is, de az élete ellen törő Salamon kir. és párthívei megütközésre kényszerítették. Öccsével, a nála harciasabb Lászlóval (Szt László kir.) 1074. III. 14: Mogyoródnál (Pest vm.) legyőzték és Mo-ból eltávolították Salamont. Alattvalói kívánságára elfogadta a kirságot és kormányzást, 1074. X. 28-ról fönnmaradt levél szerint VII. Gergely Salamont az idegen segítségért való folyamodása miatt megdorgálta, ~t megdicsérte és 1075. IV. 14: alkalmasnak ismerte el, de nem címezte kir-nak. Az a régebben elterjedt s újabban kiszínezett fölfogás, hogy Dukasz Mihály bizánci cs. neki koronát küldött volna, s ezzel koronáztatta meg magát, valótlan. ~nak ez esetben az ekkor már Rómától elszakadt g.kel. egyh-hoz kellett volna csatlakoznia, de sem ő, sem öccse, László, a későbbi kir., hitvallásban nem szakadt el a róm. egyh-tól. 1075: megalapította a garamszentbenedeki (Bars vm.) bencés mon-t, összeíratta az apátság birtokait. 1075/77: a vásárnapot az addigi vasárnapról szombatra helyezte át. Nem tartotta magát jogosan kir-nak a törv-esen megkoronázott Salamon életében, és főpapjai (Dezső kalocsai érs.) hatására a lemondás gondolatával foglalkozott, mikor 1077 tavaszán meghalt. Vácott temették el. - Utóda 1077: öccse, I. Szt László. D.D.

Pauler II:642. - MÉL I:594. - Dümmerth 1977:243. - Kristó-Makk 1988:101.